12. fejezet

Sziasztok
Sajnálom hogy eddig tartott, na azt meg főleg hogy elég gázos lett, de már annyira kértétek....vessetek Magatokra. Köszönöm azoknak akik maradtak és bátorítottak...Nektek szól ez a feji...pusz :D
ui: komiknak örülnék ;)



Halvány esélyünk sem volt arra hogy ebből a helyzetből sikeresen kikeveredjünk. Hiába jön a „felmentő sereg” mit érnek ekkora túlerő ellen. Sőt inkább ne jöjjenek, mentsék az életüket amíg még lehet. Szívemet összefacsarta a tudat, hogy soha többé nem láthatom szerelmemet, de legalább itt van a családom másik fele. A farkasok féltőn körbevettek, csak Jacob nézett a szemembe szomorú barna szemeivel.

• Tudod mindig optimistának hittem Magam, de ennek nem lesz jó vége, érzem a csontjaimban. - hatoltak szavai az agyamba – De mielőtt mindennek vége lenne meg kell veled osztanom valamit. - majd átváltozott emberi alakjába, a többi farkas pedig elkezdett nyüszíteni, hiszen így védtelen a támadásokkal szemben. Mi lehet olyan fontos hogy vállalja a halált.
• Jake ne tedd, farkas alakban is hallom a szavaidat, ne változz át, ne adj nekik esélyt arra hogy bántani tudjanak. Kérlek. - hiába való volt minden szó, soha nem volt képes rám hallgatni
• Bella, miattad bármire képes vagyok, és neked most kell valaki aki fogja a kezed, bátorít. Melletted van, ezt farkas alakban nem tehetem meg, de most már át is tudlak ölelni.

Ekkor megéreztem forró bőre érintését, hihetetlenül jól esett. Tudom nem kéne engednem, de nem bírtam ki. Megcsókoltam, vágytam rá hogy simogasson, szeressen végre valaki, oly régen volt ilyenben részem. Nem is tudom mi ütött belém, hiszen Ed a szerelmem, de nem tudtam sőt nem is akartam véget vetni fura kettősünknek.

Forró leheletét érzetem nyakamon majd ajkaim közt, féltőn ölelt izmos karjaival. Egyre mohóbban kerestük egymás érzékeny pontjait, hiszen régen egymáséi voltunk.

Kezei már a melleimen voltak amikor felnézve döbbent arcok néztek vissza rám. Majd tekintetemet magunkra kapva felsikoltottam. Te úristen....mit csinálunk? Gyorsan elhúzódtam Jaketől, Ő is elég zavartan nézett ki a fejéből. Na valahogy így festhetek én is, gondoltam.

Nem nagyon mertem körbenézni hiszen a farkasok szuggeráltak minket....nem értettem a szitut.

• Jake sajnálom, nem tudom mi történt velem, tényleg sajnálom...tudod Edwardot szeretem, ne érts félre jó arc vagy, de ez már a múlt...nem értem magamat. - habogtam, de ahogy ránéztem Ő is küszködött a szavakkal
• Bells nem tudom mi történt, mintha nem is Én lettem volna. Mintha parancsokat követnék saját akaratomon kívül. Bocsáss meg. - szónokolt zavartan, fejét vakargatva

Egymás arcába néztünk, mindketten elpirulva, szégyellve előbbi tettünket fürkésztük a másik arcát.

Ekkor hangos kacajt hallottam a hátam mögül, megpördültem majd egyenesen Aro vigyorgó arcába néztem. Halk szavakat duruzsolt. Erre mindenki aki körötte állt felnevetett.

• Már kutyákkal is kikezdesz? Nem elég neked egy zöldvámpír? Szánalmas vagy, ha ezt meglátta volna Edward kicsit megváltozott volna a véleménye Rólad, te szajha. - minden egyes szavával fájdalmat okozott, tudta mivel kell visszavágnia.

Igazából nem is tudtam mit mondjak neki, nagyon dühítettek a szavai, de ezt Én magam sem értem...mi történt..sok sok felkiáltó jel lebegett a szemem előtt. Ekkor megmozdult a tömeg ami körbe vett minket. Kilépett egy barna hajú fiatal lány, Aro mellé állt és sejtelmesen rám mosolygott.

• Üdvözöllek Isabella, a nevem Leandra. Hasonló képességem van mint Jaspernek. - majd felém nyújtotta a kezét, persze én nem fogadtam el, hiszen érintés útján még erősebb a képességük, ezt már tapasztaltam Jaspernál. De ez hogy lehet, hiszen csak Ő rendelkezik a világon eme képességgel, legalábbis eddig azt hittük.
• Látom tudsz egy két dolgot a Bátyámtól a képességünkkel kapcsolatban. - na most teljesen lesokkoltam, igaz nem sokat beszélgettem Jas-el de ezt azért tudnom kellett volna, akár Edtől is. Óvatosan végig mértem, nem sok hasonlóság van köztük, Jas szőke, Leandra barna hajú, vörös fenyegető szemekkel.
• Na, add a kezed, nem érek rá egész nap erre a színjátékra. Ha meg azért figyelsz, hogy rájöhess tényleg Jasper húga vagyok e, csalódnod kell, apánk más volt. Talán ezért nem hasonlítunk, csak a képességünk. Most hogy mindent tudsz már remélem rájöttél mi a szerepem ebben a bohózatban. - mikor befejezte végig nézett a farkasokon, majd rajtam.
• Tudod nem hinném, hogy Te valamilyen távoli fokon is rokona lennél Jaspernek, maximum egy gyenge koppintása lehetsz. Vagy árnyéka. - erre a monológomra Aro és pár embere nevetésben szakadt ki, megpróbálták köhögésnek álcázni, több kevesebb sikerrel. Leandra mérgesen körbepillantott az Őt kinevető társain.
• Azt hiszel amit akarsz, nem különösebben érdekel. Amúgy meg úgyis azt teszed amit mi akarunk. Tehát innentől báb vagy a kezünkben. Azt csinálok veletek amit akarok. -mosolyodott el gúnyosan.

• Ahhoz Nekünk is lesz még egy pár szavunk.- kiabálta valaki a tömeg mögül.

A hang olyan távolról jött hogy nem ismertem meg, az biztos volt hogy egy férfié. Azon csodálkoztam, hogy senki nem volt felkészülve a jövevényekre, nem hallottuk, éreztük meg Őket.

A tömeg szétnyílt, átengedve a 7 alakot. Támadó állásban figyelték minden mozdulatukat Aroék.

Ekkor megláttam a bronz hajú istenemet, kicsit zavarban voltam hiszen mi van ha látta, hallotta mi történt itt az előbb, hiába álltam Lea hatása alatt, akkor sincs mentségem, kicsit arrébb léptem Jaketől. Rá sem tudtam nézni, szégyelltem magam. Ahogy Edward közelebb lépett megláttam valamit....valamit amitől összefacsarodott a már amúgy is szétesett szívem. Tudtam, hogy nélküle nincs értelme az életemnek, nem élném túl ha eldobna magától.

Szavakkal nem lehet leírni mi játszódott le az arcán. Láttam a fájdalmat, újra és újra. Mintha valaki direkt lejátszotta volna neki a történteket.

• Sajnálom kicsim, ne haragudj. Nem tehetek Róla hiszen befolyás alatt álltam. -rohantam hozzá bocsánatkérően. Próbáltam átölelni, de eltolt magától. Vagyis inkább ellökött, ezen annyira meglepődtem, hogy a földre estem, Jake nyúlt utánam hogy felsegítsen.
• Hozzá ne merj még egyszer érni te büdös korcs. -ordította Edward eltorzult arccal, nem ismertem rá, nem ezt az oldalát még nem láttam. De Jakenek sem kellett több, ezzel egymásnak ugrottak.

A tömeg körbe vette Őket, senki nem választotta szét a marakodó kakasokat. Sőt inkább fogadásokat kötöttek. Szurkoltak hol egyik hol másik félnek....

Nem hatottak meg senkit a könnyeim, észre sem vettek, nem foglalkoztak velem, ezt kihasználva valaki egy zsákot húzott a fejemre, felemelt és futni kezdett velem, hiába kapálóztam. Semmit nem értem el vele, falba ütköztem.