3.fejezet

Ezt a fejezetet a 7 rendszeres olvasómnak ajánlanám sok szeretettel.

v Ne mozdulj! Ne nézz a szemébe, gyere, állj mögém. – suttogta Jake.

Személy szerint eszemben sem volt mozogni, sőt majdnem elájultam. Ekkora farkast még nem láttam. Olyan nagy volt, mint egy ló. Simán széttépett volna minket fél szempillantás alatt.

De nem bántott, Jake –t nézte, de úgy mintha ismerné, de ez hülyeség biztos hallucinálok. Nem tesz jót ez a sok stressz a mai napon, na meg alig ettem valamit, érzem hogy fáj a fejem… meg mintha kicsúszna a lábam alól a talaj… elájultam.

Valahonnan messziről éreztem, hogy felemel valaki, majd beszélgetés foszlányokat hallottam.

v Te mit keresel itt? Megbeszéltük… nem érdekel, nem mondjuk el Neki, tartsd Magad a tervhez, tudom mit érzel, de akkor is, nem szabad … sajnálom.

v Tudom… tudom, de nem mondtam semmit, épp nagy sokk érte… nem is akartam elmondani…

Nem tudom már ki mit mondott, mert összefolyt minden, és értelmetlen volt az egész, majd ezután megint elmerültem a sötétségben.

A nevemet hallottam valahonnan jó messziről..szólongattak , meleg kezeket éreztem az arcomon, kinyíltak a szemeim, meglepődve néztem körül, ismeretlen helyen tértem Magamhoz, de egy ismerős dolog volt azért… Jake.

v Kicsim nagyon megijesztettél, többet ne csinálj ilyet, lécci – mondta Jacob.

v Hol vagyok? Mi történt? Mii ,mii mi van a farkassal?? – kérdeztem zavartan.

Jacob elnyomott egy halvány mosolyt, nem értettem miért.

v Bell, Sam-ék házában vagy, az erdő mellett laknak, és ez volt a legközelebb hozzánk, féltettelek, szóltam Billy-nek hogy biztonságban vagy.

De egy valamit el kell még mondanom, hülyeség volt ez az egész szüneteltetés, szeretlek, nem tudok nélküled élni Kicsim, de ha Te nem így érzel azt nem élem túl, kellesz Nekem, értsd meg, mindig Veled akarok lenni. Kérlek mondd el mit gondolsz –kelt ki Magából Jake,

De hál isten megzavartak Minket, kopogtattak az ajtón, és belépett Emily.

Megfagyott köztünk a levegő. Nem szólt hozzám, rám sem nézett, csak letette elém a tálcát amit hozott, tele volt istenien illatozó ételekkel. Erre a látványra a gyomromnak is volt válasza, elég hangosan jelezte, hogy bizony ma nem sokat ettem, de akkor is, hogy ettől a hideg nőszemélytől elfogadjak valamit?? Különben is egy kedves szava sincs hozzám. Csak Jake-el beszélget, jó azt hiszem itt az ideje, hogy elhagyjam ezt a házat.

Elköszöntem Jake-től és mondtam neki, hogy Samnél köszönje meg a vendéglátást.

De nem hazafelé indultam, nem volt kedvem.

Lerohantam a tópartra, faképnél hagyva a pasimat és anyámat... vicces hiszen egyik sem találó név. Legalábbis nem úgy érzem, bár Jake iránt a mai akciója után talán többet érzek mint barátság. Nem tudom mit higgyek, teljesen más mint pár hete, megváltozott, tényleg eddig nem figyeltem fel, de mintha izmosabb lenne, és magasabb.

De biztos csak régen láttam, hiszen pár hétre elutazott a távoli rokonaihoz, igaz eddig nem is tudtam hogy a rezervátumon kívül is vannak rokonai. Olyan hirtelen történt minden, elbúcsúzni sem tudtam, az Apja mondta el amikor átmentem hozzájuk.

Na de van Nekem más gondom is… most mi legyen velem… hiszen felfordult az életem ettől az új infóktól, nem akarom, hogy másképp legyen valami is mint eddig „Leah - Anya, Billy – Apa „ , ennyi. Zárjuk le a múltat, meg is mondom Anyukénak…

Hazafelé vettem az irányt, szerettem volna mindent tisztázni, ne aggódjanak a szüleim feleslegesen. Mivel a tóhoz ez erdőn keresztül lehet eljutni, ezért siettem hogy sötétedés előtt hazaérjek. Már éppen kezdett lemenni a nap.

Hazaérve, leültettem anyámékat és megbeszéltem velük, hogy nem szeretném, hogy változzon bármi is, nekem ők a családom, nem ismerek mást, zárjuk le a témát.

Boldogok voltak a szüleim, és jól leszidtak, hogy hol csatangoltam, mert már Jake is 5x telefonált mióta Saméktől elindultam.

Visszahívtam, hogy ne izguljon. Megbeszéltünk egy találkát. Én pedig vidáman elkezdtem készülődni, aztán sietősen megindultam a megbeszélt helyre, a tóhoz.

Azt hiszem adok még egy esélyt, hiszen fontos nekem, szeretem.

Ezzel a felismeréssel érkeztem a tóhoz, Jake már ott várt.

v Szia szépségem, meglepődtem, hogy találkára hívtál, azok után, hogy úgy leléptél. Ja, és nem reagáltál a vallomásomra. De miért hívtál ide? Azt mondtad beszélnünk kell. – faggatott Jake.

v Igen, tényleg leléptem, sajnálom, de még nem mondhatom e,l hogy miért, viszont amit elmondhatok… az, az, hogy… hogy is mondjam… szeretlek Jake, legyünk megint együtt, megoldjuk majd a távolságot amikor a városba járok suliba. De kellesz nekem, és mivel te is így gondolod, szerintem nem áll az utunkban semmi és senki. –csak úgy özönlettek belőlem a szavak.

v Bells, Te most ezt komolyan mondod?? Tudod mennyire boldoggá tettél ezzel?? – ezzel felkapott és megpörgetett a levegőben…

Majd lassan közelebb lépett, kezeivel megfogta az arcomat, és egy szenvedélyes csókba forrtunk össze. Jó érzés volt, nagyon is. Kezeimmel végig simítottam a hátán, éreztem az izmait, és, hogy milyen forró a bőre, majd megállapodtak a formás hátsóján, belemarkoltam, mire egy mosolyt kaptam. Ő is elkezdte kezeivel felfedezni a testemet, mire kicsit beleremegtem, még soha nem éreztem ilyet, sőt még soha nem tettem ilyet ezelőtt. Gyengéden átkarolt, majd felkapott az ölébe, és…