11. fejezet

Meg sem álltunk a város határát övező erdőig, akkor tértem igazából észhez. Nem szabadna ezt tennem, a Volturi megbosszulja, ha lelépek, az biztos. A szöktetőm felé fordultam. Épp nem figyelt rám, így alaposabban meg tudtam nézni magamnak, hiszen oly régen láttam már, és annyira hiányzott. De teljesen elment az esze, nem szabadna az életét kockáztatnia értem. Otthon kéne lennie, vigyázni a szüleinkre. Hogy engedhették el? Ha meg nem tudnak róla, akkor biztos nagyon megijedtek, hogy mi lehet vele. Haza kell küldenem. Ő még elmehet.


Egy csomó kérdés motoszkált az agyamban, na, meg mérges is voltam rá, de ahogy ránéztem, minden mérgem elpárolgott. Nem a kigyúrt, izmos férfit láttam benne, hanem az öcsémet. Az már más kérdés, hogy pár hónap alatt hogyan gyúrta ki magát ennyire, és mit keres itt…


- Hiányoztál Öcsikém, mindenkire számítottam csak rád nem. Mi történt veled? Mit keresel itt? Elment az eszed? Hogyan lettél ilyen izmos? Hogy vannak a szüleink és az otthoniak? Tudod, mekkora veszélynek teszed ki magad miattam? - kapásból elárasztottam pár száz kérdéssel, de ő csak pimaszul mosolygott és átölelt

- Bells, nyugi, nem lesz semmi baj! Ne aggódj már miattam, megváltoztam mióta nem találkoztunk. Nagyon hiányoztál tesókám! Itt az egész falka, de kockázatos lett volna, ha mind berohanunk érted, ezért ezt a tervet eszeltük ki Edwarddal és Jane-el – na, most meg kellett tartani a leesni készülő államat. Jane összeesküdött a családommal? Azta…

- Seth, nem tudod mibe avatkoztál bele! Nem hagyják, hogy megúszd! Nekem holnap férjhez kell mennem, ha törik, ha szakad. Különben a Volturi megtámadja a családomat – sóhajtottam fel, aztán beugrott valami, ami eddig elkerülte a figyelmemet.

- Mit mondasz, itt az egész falka? Akkor már te is farkas vagy? De miért, hogyan? Ez nem történhet meg veled! - teljesen kétségbe estem. Az öcsém már egy nagy, veszélyes, felnőtt farkas. Nem kisfiú már. Főleg, ahogy ránézek, magasabb is lett minimum tíz centivel, na meg sokkal izmosabb. Be kell látnom, felnőtt. De amíg mi itt vitatkozunk, biztos keresnek már, na, meg azért azon csodálkozok, hogy nem érezték a farkas szagát, mert a vámpírok szerint elég visszataszító szaguk van a „kutyáknak” - Hogyhogy nem érezték a szagodat?

- Tesó, most komolyan itt faggatsz ahelyett, hogy lelépnénk? Igen, farkas, nem már nem tudsz rajta változtatni, igen, anyáék tudják és büszkék rám, nem, nem érezhették a szagomat, Dr. Cullen kifejlesztett egy szert, amitől pár percre elmúlik az illatunk. De most már tényleg menni kellene - így már minden tiszta, ezért nem érezték a vámpicsák ott a klubban.

- Mondtam, hogy nem megyek veletek, nem tehetem. Értsd már meg! - még mindig nem érti, hogy csak őket védem? Ez hihetetlen… - De neked menned kell, fuss, menj haza!

- Igaza van, te rühes korcs, fogadj szót neki. Jobban jársz az biztos – észre sem vettük, hogy miközben veszekedtünk, Felix jelent meg mögöttünk. Magabiztosan mosolygott, ezzel idegesítve öcsémet.

Ebben a pillanatban megragadta a torkát, már közelített hozzá fogait kieresztve, amikor rákiáltottam.

- Az öcsémet nem engedem! Ne bántsd, eszem ágában sem volt elmenekülni, tudom mit kockáztatok. Ne nézz hülyének! - szórtam felé a szavakat, undorodtam tőle. Belegondolni sem mertem a holnapi napba. De most itt engednem kell, ha nem akarom, hogy bántsa a véremet.

- Kicsim, neked mindent. Miért nem mondtad, hogy szeretnéd, ha a családod eljönne az esküvőnkre? Nem kell titkolóznod előttem, pár óra és a férjed leszek, szerelmem. Tudod, előtted volt pár nő, akiről azt hittem, szeretem őket, de amióta beléptél az életembe rájöttem, hogy te vagy az, akit nekem szántak, nem számít senki más. Tudom, hogy te még nem érzel hasonlóan, de az idő majd ezt is megoldja. Eddig nem akartam, hogy az exed is eljöjjön, de ezek után jöjjön mindenki, hadd lássák a boldogságunkat! - már megint azzal a bárgyú vigyorral az arcán fordult felém, csókra várva, de azt nem kapja meg.

Ne is álmodjon róla! Hál isten Sethet elengedte. Próbált magához közel húzni, hogy meg tudjon csókolni. De ekkor valami visszarántotta.

Seth elkapta, miközben Felix az ajkaimra hajolt, karjainál fogva hátra hajította. De vámpírsebessége révén túl gyorsan felpattant és rátámadt ellenfelére. Megragadta, de mielőtt fájdalmat tudott volna okozni neki, Seth átalakult farkassá. Most láttam így először, lenyűgözött a szépsége, kecses mozgása. Így már talán egy szinten vannak, nem annyira sebezhető a testvérem.

Nem mertem nézni az összecsapásukat, erőm pedig nem volt, hogy segítsek öcsémnek, a szívem majdnem megszakadt miatta. Próbáltam összeszedni magam, de ekkor meghallottam azt, amit soha az életben nem akartam. Seth fájdalmas sírását. Ez erőt adott ahhoz, hogy Felix ellen menjek. Épp végezni akart vele, amikor ráugrottam a hátára, és próbáltam megharapni a nyakát. Nem vagyok harc edzett, soha nem tanították, hogyan kell megvédeni magamat. Csak téptem, ahol értem. Közben fél szememet Sethen tartottam. Nem halhat meg, nem engedem! Felix nem verekedett velem, csak lefogott, és szokás szerint mosolygott rajtam. Minden erőmet összeszedtem és elkaptam a nyakát, belemélyesztettem a fogaimat. Hatalmasat üvöltött, mire Jane tűnt fel a láthatáron. Fájdalmas arcára néztem és rájöttem, nem bánthatom. Mert ha Felixet bántom, azzal Jane nem dobogó szíve is megszakad, amit soha nem bocsátana meg nekem. De nem lehetek rab többé. Morogva elengedtem kapálózó foglyomat. De ő sem volt rest, megfordult és nyakamnál fogva felemelt.

- Te nem fogsz velem szórakozni! Türelmes voltam, nem engedtem, hogy bántsanak és ez a hála! Te dög, hálátlan fattyú! - köpte felém a szavakat.

- Hé, szívem, az előbb vallottál szerelmet! Gyorsan változik a véleményed, akkor ezek szerint nem kell hozzád mennem, de jó! - nem tudtam miért, de mosolyogtam, hiába volt az életem a kezei között, nem féltem a haláltól, sőt vártam, legyen már vége ennek.

Az arcán meglepettség lett úrrá. Elengedett, szépen lassan levette rólam a kezeit. Nem mondott semmit, nem csinált semmit. Csak állt maga elé meredve. Lefagyott.

Ezt kihasználva odafutottam a még földön fekvő testvéremhez. Már visszaváltozott, láttam szemében a szenvedést, fájdalmat. Nem értem, miért nem jöttek a többiek segíteni, hiszen azt mondta itt az egész falka. Gyűlöltem őket, hagyták hogy az öcsém szenvedjen. Menjenek a pokolba! Igaz, hogy gyorsan gyógyulnak, de nem vettem észre jobbulást. Lehet, hogy már túl késő. Lehet, hogy már nem tudja meggyógyítani magát, túl nagyok a sérülések. Nem bírtam ki, eleredtek a könnyeim.

Valaki átölelt. Valahogy nem érdekelt ki az, csak gyógyuljon már meg az öcsém. Felemelt a földről. Az ölébe vett, ruháján keresztül éreztem forró bőrét. Felnéztem erőtlenül és megláttam Jake-et. Hiába haragudtam a falkára, de rá nem tudtam, jóleső, otthoni érzés töltött el.

- Örülök, hogy látlak! Annak ellenére, hogy nem jöttetek segíteni nekünk, amiért nagyon haragszok! - mondtam neki.

- Bella, nagyon hiányoztál! Jó látni téged! - egy puszit lehelt a homlokomra – Seth miatt ne aggódj, felépül, már most jobban van, csak Ő még fiatal farkas, lassabban gyógyul, mint mi öregek. - mosolya jobb kedvre derített. Ezek szerint nem hal meg. Megkönnyebbültem.

- Jake, miért nem segítettetek? – kérdeztem rá újra.

- Fogva tartottak minket, csapda volt az egész. Ne higgy a vérszívóknak! Három vámpír várt ránk a város határánál, Seth pedig előre rohant, ezért őt nem tudták elkapni - ledermedtem a döbbenettől és a csalódottságtól.

- Akkor minden hazugság volt? - fordultam Jane felé – Hazudtál? Nem is akartál segíteni nekem? Mire volt ez jó? - fakadtam ki hangosan.

Jane és a már magához tért Felix összenéztek, majd szenvedélyes csókban forrtak össze. Na, most már végképp összezavarodtam. Csak hazugság volt minden, Jane átvert engem? De miért? Hiszen Felix azt mondta, engem szeret, Jane-nel pedig miattam szakított. De ha ez mind hazugság, akkor az esküvő is?

- Te hiszékeny kis liba, azt hiszed, kellenél egy férfinak is? Felixnek? Te csak egy kis korcs vagy, aki Aronak kell. Csak azért kell elvennie Felixnek, hogy többé ne szökhess el! Hiszen ha rajtad van a gyűrű, az végképp ideköt és csak Aro veheti le rólad, ő oldozhat fel. Kísérletezni akarnak veled, te korcs! Ne legyél már ilyen naiv! - csak úgy sütött a megvetés és az undor a szavaiból. Na, most már tényleg ledöbbentem. Az apám… Vajon neki sem számítok?

- Az apám sosem engedné ezt, ő szeret engem! A saját módján, de szeret!- legalábbis bíztam benne.

- Vicces hogy épp őt emlegeted. Ő tervelte ki az egészet. Tudtuk, hogy anyád farkas ősökkel rendelkezik, gondoltuk összekeverjük a géneket. Egy kis vámpír, farkas, ember turmix. Aro látta előre, hogy kivételes tulajdonságokkal rendelkezel majd. Ezért kellettél neki. Ezért akar ideláncolni, kellesz a hadseregébe. Tudtuk, ha a családoddal fenyegetünk, belemész mindenbe. Ezért is hoztam ide őket, emlékeztetőül. Szóval hozzámész Felixhez. A többi csak színjáték volt - én megbíztam ebben a gonosz nőben? Tényleg megérdemlem, ha ennyire naiv vagyok.

- De hiszen Felix szerelmet vallott nekem, meg különben is, nincs semmi erőm! Miféle tulajdonságokról van szó… nincs is semmi, Aro tévedett! – a szavak kissé összefüggéstelenül hagytál el a számat, de teljesen megzavarodtam.

- Aro soha nem téved! Ami engem illet, ezek szerint nagyon jó színész vagyok - mosolygott már megint Felix

Ahogy körülnéztem láttam, hogy a falka összes tagja már a farkas alakjában van. Körbevettek engem védelmezően, körülöttünk pedig a vámpírok gyűrűje egyre szűkebb lett.
Annyit emlegetik Aro-t , és én egyszer sem találkoztam vele. Sajnáltam, hogy nekem nincs farkas alakom. Jobb lenne elvegyülni a falkám között.

- Ne aggódj, megvédünk az életünk árán is - megint hallottam a farkasokat, szinte egy „emberként” mondták e kedves szavakat.

- Köszönöm fiúk, kedvesek vagytok, de nem tudom, ebből hogyan jövünk ki - kezdtem kétségbe esni.

- Nyugi, úton van a felmentő sereg - suttogta Jake az agyamba. Meglepődtem, hangosan nem mertem kimondani, de rettentően örültem, mert ez csak egyet jelenthetett. Jön Edward.

Hirtelen boldog lettem, ami hihetetlen, főleg ilyen körülmények között. Látom végre Edwardot!

Mindenki a bekötő út felé nézett, mintha vártak volna valakit. Ekkor már én is megláttam a három alakot, fekete köpönyeg volt rajtuk, vörösen izzó szemeik már messziről mutatták a táplálkozási szokásaikat.

- Aro, isten hozott - hajolt meg előtte Felix. Micsoda egy seggnyaló banda!

- Köszönöm Felix. Nos, visszatértünk az utazásainkról végre. Mondjátok, mi történt, amíg nem voltunk? Látom, megérkezett Isabella is! Az esküvő megvolt már, vagy megvártatok vele? - nem vette le rólam a vörös szemeit.

- Főnök, persze hogy megvártunk! Akadt pár apróbb probléma, de minden rendben, holnap esküvő.

- Isabella, gyermekem, hogy érzed magad? Remélem, élvezed a vendégszeretetünket - nagyon nyálas ez az ürge… kiráz tőle a hideg.

- Nem nagyon, sőt, nem megyek hozzá ehhez az idiótához, arra felkészülhetsz! Velem kapcsolatban pedig tévedtél. Nincs képességem - mondtam neki nevetve.

- Azt csinálod, amit én mondok! A képességed pedig kialakulóban van, csak mi blokkoljuk. Azt hiszed, annyira bolondok vagyunk, hogy futni hagyunk? Hát nem! Most szépen velünk jössz! - megfogta a karomat, amire az egész falka támadásba lendült.

De ekkor Jacob olyat tett. amire nem számítottam…




- És Én is olyat fogok :D Azt hiszem megnyomom a pause gombot....nem tudom hogy folytatom e még ezt a blogot meg törit....de majd meglátjuk mit hoz a jövő...
Köszönök mindent a 4-5 rendszeres komi írómnak :D Ti vagytok a fény az alagút végén :D Aztán lehet hogy jövő héten megint itt lesz a friss.....szal tényleg nem tudom. De jelen pill úgy érzem hogy ááááá hagyjuk :D
pusz
minyuu