4.fejezet

Kedves Olvasóim!

Kérlek Titeket legyetek egy kicsit aktívabbak tudjátok a véleményeitekből szűrőm le hogy mennyire gáz 1-1 fejezet vagy hogy mennyire nem az …

Köszönöm

Minyuu

U.I.:

Köszönöm Lexinek a fáradtságos munkáját …

Jake felkapott, és az erdő felé indult el, nem tudtam hova visz, meglepődtem amikor megláttam leterítve egy plédet, körülötte mécsesekkel. Finoman letett a takaróra.

v Ó édes hát ez csodálatos, de honnan tudtad előre hogy mit fogok mondani és mi fog történni –méregettem kíváncsian

v Kockáztattam, a mai nap után már semmiben nem voltam biztos, de bíztam a vonzerőmben – húzta ki magát vigyorogva

v Te kis majom – és hozzávágtam egy kezembe kerülő kispárnát.

Majd fölém hajolt, és újból elkezdtünk csókolózni, egyre hevesebben estünk egymásnak, Jake nem bírta kigombolni a blúzomat ezért csak simán letépte Rólam. Egy pillanatra megállt a testem csókokkal beborításában és gyönyörködött az elé tárult látványban. Úgy éreztem tetszett neki. Én is levettem egy kis segítséggel a trikót róla, élveztem gyönyörű felsőteste vonalait, majd nekiálltam teste minden négyzetcentiméterét csókokkal beborítani, kölcsönösen kényeztettük egymást, majd megszabadultunk minden ruhánktól és önfeledten adtuk át magunkat egymásnak. Élvezettel figyeltem az arcát amint egymáséi lettünk, úgy éreztem sosem ér véget ez a gyönyör, bár az első mozdulat fájdalmat okozott egy kicsit, de Jake nagyon óvatos és figyelmes volt. Pedig neki is én voltam az első.

Egymás karjaiban feküdtünk, néztük a csillagokat és nagyon boldogok voltunk, legalábbis Én biztos, de ahogy átnéztem Jake-re ő is annak tűnt, le sem tudta volna tagadni…vigyorgott, mint a vadalma.

Gyorsan teltek a napok, minden szabad percünket egymással töltöttük, gyakran motoroztunk, sétálgattunk, nem akartuk elengedni egymást egy pillanatra sem, Anyuék nagy nehezen belementek hogy Nálunk aludhasson, belátták hogy tényleg szeretjük egymást, és nem csak fellángolás.

Közeledett az iskolakezdés, Jake ennek nem túlságosan örült, de megígérte, hogy nem fog cirkuszt csinálni, és féltékenykedni. Furcsa módon éjszakánként eltűnt pár órára, mikor azt hitte már alszok, kiugrott az ablakon. Mintha titkolt volna valamit előlem, olyan titokzatos volt néha úgy éreztem el akarja mondani mi bántja, de ez nem következett be, gondoltam nem sürgetem, majd elmondja ha kész lesz rá.

Elérkezett a várva várt reggel, ma kezdődik az iskola. Jake már korán átjött, nagyon izgatott voltam, de ő nem örült ennek.

v Kicsim nagyon vigyázz Magadra, ne állj szóba idegenekkel, ha bármi gond van szólj és azonnal ott vagyok, csak kérlek nagyon vigyázz magadra, gyere haza épségben. – aggodalmaskodott Jake.

v Oké nagyapa. –vigyorogtam rá, Anyuék nem aggódtak ennyire, Ők is csak mosolyogtak szópárbajunkon.

v Hééé… ez nem vicces, aggódok érted, tudod szeretlek és ha történne veled valami nem élném túl. –mondta Jake

v Na de mi történhet velem a suliban te csacsi. De most már indulnom kell hogy időben beérjek. – és ezzel egy búcsú puszit nyomtam az arcára, felvettem a bukót és beindítottam a mocimat.

Kb. fél órás út után megláttam az iskolát, kezdett eluralkodni rajtam a gyomorideg.

Beálltam egy szabad helyre, többnyire régebbi kocsik voltak, 2 vadi új gépen akadt meg a szemem, egy VOLVO és egy BMW. Na ezek tuti gazdag szülők elkényeztetett gyerekei.

Levettem a bukósisakot, lezártam a motort és elindultam az irodák felé, hál isten minden ki volt írva ezért nem kellett kérdezősködnöm. Rögtön megkaptam a szekrénykulcsot, órarendet, és az információs füzeteket. Első órám matek, na frankó utálom..ki lehetne kergetni vele a világból. A folyosón még sokan voltak, mindenki megbámult, gondolom nem láttak még csajt motoros kabátban bukóval a kezében. Nem igazán zavartak a vizslató szemek, beraktam a cuccaimat a szekrénybe és elindultam a matekra. Közben rezgett a telefonom, jelezve hogy SMS-t kaptam, Anya írt, sok sikert kívánt, és Jake-t nem bírják nyugtatni olyan ideges miattam. Mosolyogva léptem be a terembe. Senki nem szólt hozzám, a tanáron kívül, így történt a többi órán is, lopva figyeltek az osztálytársaim, de nem szóltak hozzám. Elindultam az ebédlő felé, gyomrom már korgott.

Ekkor láttam meg Őt..