1.fejezet

Frissítve, ami azt takarja, hogy lebétáztam és a régit kicseréltem a bétázott változatra... A feji egyébként 100%-ig minyuu munkája.

Pusz Lexi

Bella Black vagyok 17 éves, egy eldugott amerikai kisváros melletti rezervátumban élek szüleimmel, Apám Billy, Anyu Leah és Seth Öcsi.

Igazából nem is tudom mit keresek még itt, mert nemrég tudtam meg hogy örökbe fogadtak... Mindig is gondoltam, hogy nem stimmel valami, túl fehér a bőröm... Legalábbis a családom többi tagjához képest.

De mindezektől függetlenül imádom a családomat.

Kiharcoltam hogy a városba járhassak iskolába, mert nem illek bele az itteni közösségbe, soha nem éreztem jól Magam. Hál isten Anyu segített meggyőzni Apát.
Szóval holnap kezdődik a suli… Új diákok, új tanárok... Mert eddig nem nagyon mozdultam ki a saját kis világunkból.

- Bell nem izgulsz, biztos ezt akarod? - kérdezte Öcsikém belépve a szobámba..

Kicsit csodálkoztam, mert máskor mindig csak civakodunk, olyan igazi tesós veszekedések - verekedések szoktak lenni. De amióta kiderült, hogy nem vértestvérem, mintha szorosabb lenne a kapcsolatunk..

- Kicsit… ÁÁÁ nem kicsit vagyis kicsit nagyon… De végre ki akarok törni innen... A saját kis világunkból… Változatosság kell, nem bírom... Mindig ugyanazok az arcok... Remélem megértesz és nem haragszol meg Rám Seth.
- Tesó, hogy mondhatsz ilyet soha nem tudsz olyat tenni, hogy megharagudjak Rád.... Szeretlek Nővérkém… Na, de most már készülődj. Ja és mivel mész be a városba?

Hűha igazából nem is gondoltam bele... Apu, vagy Anyu elvihetne, mivel busz nem jár hozzánk, egy erdőben lakunk, a város olyan 20 km... De gondolataimból kiabálás
térített magamhoz…

- Bella, Bella hol vagy már? - kiabált Anyukám.
- Megyek már - kiabáltam vissza, vajon mit akarhat Anyu?

Gondolom segíteni kell a házimunkában vagy esetleg a sulival kapcsolatosan akar beszélni… Kilibbentem a szobámból.
A konyhában találtam meg Anyut, mosolyogva.

- Bell kimennél az udvarra Apád keres..

Vajon mit akarhat... gondolkoztam, de amint kiértem feltűnt egy nagy fekete ponyvával letakart valami.

- Juuuj Apu… Ez mi... És az enyém? - repkedtem örömömben.
- Bell nem akarom, hogy órákat utazgass, vagy hogy Ránk légy utalva, ezért Anyuddal megbeszéltük, hogy kapsz egy motort. Persze minden védőfelszereléssel együtt, azért
nem kocsit kaptál mert már kislány korod óta az hallgatom hogy neked egy Yamaha YZF R125 kell…

Hát igen… Szeretem a sebességet, bár nem tudom kitől örököltem, a szüleim sosem rajongtak a száguldásért, sőt azon csodálkozok, hogy megkaptam a mocit... Na, de most már Apa levehetné a ponyvát

- Apa meg is mutatod mi van alatta? Vagy a ponyvát kaptam?
- Kicsim ne türelmetlenkedj. - ezzel lehúzta a takarót, és boldogan rám mosolygott.

Én itt fagytam le... Honnan volt pénzük erre? Mert igaz, hogy használt, de nem látszik rajta, és nem lehet régi darab.

- Apa honnan volt erre pénzetek? Nem kellett volna ilyen drága ajándékot venni.

Nem voltunk gazdagok, Apa a törzs főnöke volt, Anya meg háztartásbeli. Szóval nem értem Én ezt. Nem akartam, hogy miattam adósságokba kerüljenek.

- Ugye nem vettetek fel hitelt? Nem élném túl... ha Miattam... - nem tudtam végig mondani, mert elkezdtek potyogni a könnyeim.

- Bella Black ne légy bolond. - jött ki Anyum, átölelt és leültetett a padra.

- El kell mondanunk valamit... Valami nagyon fontosat. Igaz, hogy örökbe fogadtunk, és ezt már tudod, de azt nem, hogy ismerjük a vérszerinti szüleidet… Meg kell tudnod kik Ők és, miért hagytak el…