2010. június 15., kedd

Izelítő a 2. fejezetből

Ajánlom Lexinek, az örök kiváncsinak :) Köszönöm a segítséget...;)


-Nem hiszem el, ilyen nem létezik... sikítottam fel az iménti hír hallatán.

Hogy kik az igazi szüleim?? Ti most csak vicceltek..

Azzal fogtam Magam és elfutottam, be az erdőbe ahogy csak a lábaim bírták...leültem egy kidőlt mohás fatörzsre...gondolkodnom kell...semmit sem értek.
Agyam lüktetett..

De hirtelen egy ág reccsent mögöttem, a szívem majd kiugrott a helyéről.

-Ki van ott? kiabáltam.

Majd előlépett Ő...

4 megjegyzés:

  1. Végre írhatok rendes komit ^^
    minyuu, annyira örülök, hogy belevágtál ebbe! Nagyon nagyon nagyon kíváncsian várom, hogy mi fog történni Bellával, ki lépett ki elé a 2 fejiben (remélem, nem pont ott akarod majd abbahagyni, mert akkor falnak megyek :D:D)
    Annyira örülök, h te is írsz^^ (bocsi, be vagyok fájdalomcsillapítózva és kissé sok endorfint termelek tőle XD XD)
    Szóval, én tuti vissza fogok járni, elárasztalak majd a kommentjeimmel és csak arra foglak biztatni, hogy folytasd!!! Imádlak és fejet hajtok :D
    Siess az újjal!!!!
    xoxo
    Lea

    VálaszTörlés
  2. Jaj Lea...hát hogyan tudom Én Neked ezt megköszönni????? Annyira de annyira kedves vagy és olyan boldoggá tettél hogy amióta megjelentél Nálam vigyorgok egyfolytában....Köszönöm köszönöm köszönöm!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  3. Persze én nem mondtam ilyeneket??? nekem mért nem hittél???
    na azt kapd ki kinek szoltam én és ki fog hamarosan ellátogatni hozzád...
    és kinek fogok minyárt szolni...
    attól padlót fogsz majdd azt garantálom :) xD *előre örül és elenged egy huncut mindedtudő kacajt*

    VálaszTörlés
  4. Nem kell megköszönni semmit, most már legalább átérzed egy kicsit, hogy mit jelent nekem egy-egy komi(d) :D
    Örülök, ha jókedvre tudtalak deríteni :)

    VálaszTörlés