8. fejezet

– Engedj el, ezt nem teheted velem! Ki vagy? Hova viszel egyáltalán? Hogy engedhettek el veled? - kérleltem a jéghideg óriást, aki elcipelt a Cullen házból, kitépett az egész eddigi életemből és azt várta, hogy boldogan kövessem minden ok nélkül. Ekkor Jake hangját hallottam a fejemben.

 „Ne ellenkezz, Vele kell menned. Nem fog bántani. Az Apád küldte érted, mi nem  tehettünk ellene semmit, sem Cullenék. Sokkal erősebb az apád, mint azt gondoltuk.” A hangja szomorú volt, és meggyötört. Már megint elveszít engem, úgy látszik, nem lesz vége a szenvedéseinek... Szegényke… Ekkor hatolt el a tudatomig, amit mondott.

Az apám?!

Ekkor megláttam a célpontot, ami felé cipelt ez a szívtelen állat. A repülőtér körvonalait a felkelő hold világította meg, az  kisebb gép állt a kifutón. Valami magángép féle – gondoltam. Egy nagy V betű  volt a  farkára festve. Kérdeztem merre megyünk, hova visz, kérleltem, hogy engedjen el, de  mintha teljesen süket lett volna. Vajon Ő az Apám? Ha igen, akkor miért ilyen  Velem?     De Ő nem lehet az, Anyu máshogy írta le a külsejét, szóval az Apámhoz visz, elküldte értem a testőrét. De miért nem jött el értem személyesen? Nagyjából ilyen, meg ezernyi más gondolat cikázott az agyamban.

– Kérlek, tudnál valami ennivalót adni, keríteni Nekem? Nagyon éhes vagyok már - őszintén szólva nem is ettem az átalakulásom óta, sőt azt sem tudom, hogy mit kéne ennem, vagyis tudjuk, mit eszik egy vámpír... de én félig farkas is vagyok. Atyám, komplikált eset vagyok, az biztos. Elmosolyodtam magamon. Örülök, hogy elvagyok... ha már úgysem foglalkozik velem más.
– Majd a repülőn, van bekészítve étel, akármin is élsz, van minden - végre megszólalt nem éppen kedves kísérőm, vagyis fogva tartóm.

Még várni kellett, hogy felkészítsék a repülőt, néztem, ahogy megtankolják, mást igazából nem tudtam tenni, engedelmesen ültem a név nélküli idegen mellett. Ekkor megint Jake hangját hallottam.

- Itt állunk a repülőtérrel szemben, ne nézz ide, itt még nem érzi a szagunkat. Ki tudsz valahogy jutni a mellékhelyiségbe? Talán akkor, ha nem vagy mellette, lenne esélyünk ellene – aha, szóval most meg már, amikor majdnem késő megmentenének… Hol voltak eddig, amikor átcibált a városon?
– Bells, egyeztettünk Cullenékkel, meg a törzs többi tagjával, mert nem csak a Te életed forog kockán. Ha szembeszállunk a Volturi-val az nem csak minket érint. De úgy döntöttünk, hogy megmentünk, kerül, amibe kerül - suttogta J az elmémbe.
Őszintén szólva, ezen még nem gondolkodtam, csak magamra gondoltam én önző, a családomat és barátaimat is bajba keverném. Nem kockáztathatok, elmegyek Vele, Apámhoz.

– Ne, ezt ne tedd! Szeretlek! Nem teheted velem meg Bella! Attól hogy Te már nem szeretsz, nekem fontos vagy! - most már kiabált, üvöltött a fejemben, majdnem megsüketültem Tőle. De honnan tudja, mire gondolok, hiszen én csak hallom Őket, nem tudok beszélni velük.
– Bells, itt van mellettem Edward Cullen is. Ő közvetíti Nekem a gondolataidat, Alice pedig azt üzeni vigyázz Magadra, és nem lesz semmi baj, már amennyit Tőlünk lát. Te ezt biztos érted – ledöbbentem. Eljött Ed és Alice is? Ez örömmel töltött el, pedig jelen pillanatban ez a legrosszabb pillanat erre. Ekkor eszembe jutott valami. Bekapcsoltam a zavarást, hogy Edward ne hallja a gondolataimat.

 Elkezdtem kiabálni, ahogy csak bírtam. Tudtam, akiknek kell, meghallanak.
– Hagyjatok elmenni, nem akarom, hogy miattam bajotok essen, azt nem venném a szívemre! - potyogtak a könnyeim.
 Az óriás idegesen rám nézett, megfogta a kezemet, megszorította úgy, hogy már nem éreztem, és húzott a repülő felé. Közben azt mormogta, hogy rajta nem fogunk ki, még a rühes korcsokkal sem. Kiabált, hogy maradjak nyugton, ne bőgjek, ne kiabáljak. Ekkor megláttam, ahogy Jake, és Edward rohan az épületbe. A többiek pedig kint vártak, támadásra készen, gondolták ketten elbánnak a fogva tartómmal. Meglátta mi készül ellene, így, hogy szabaddá tegye kezét, megfogott és bevágott a sarokba. Már csak annyit észleltem, hogy a fejem koppan a kemény betonon. A sebem miatt nem is aggódtam tudtam hamar begyógyul. A fiúkat féltettem, feléjük pillantva megláttam, hogy támadásba lendültek. Edward írisze fekete villámokat szórt, Jake hátán felborzolódott a szőr az idegességtől. Majd meglódultak.   Először Ed ért oda, megragadta a karját és eldobta jó messzire, de az egy szempillantás alatt visszajött és visszavágva rátámadt Ed -re. Jake-nek sem kellett több, közéjük ugrott, majd az óriás ezt meglátva jól belerúgott az oldalába, elrepült egészen mellém. Ekkor sírva odamásztam hozzá. Ő csak halkan nyüszített, ahogy végig simítottam a bordáin, fájdalom sugárzott a szeméből, ahogy a fejét az ölembe helyeztem. Összefacsarodott a szívem a látványától. Ekkor egy nagy reccsenésre lettünk figyelmesek. Ez az állat beledobta Edwardot az üdítő automatába, az csörömpölve megadta magát, eldőlt, az üdítők százfelé gurultak. Farkasom, mikor ezt meglátta, próbált feltápászkodni, de alig bírt menni is, nem engedhettem, hogy neki essen újra. Talán már túl sem élné, ilyen gyorsan azért nem regenerálódnak a farkasok, amit megtudtam Carlisle-tól, az alapján Én dupla sebességgel gyógyulok, a félvérségem miatt. Az óriás elindult Ed felé, ezt nem hagyhattam, nekifutottam és teljes erőmből ellöktem, ezzel csak még jobban felidegesítettem, na meg csak annyit értem el, hogy bezuhant a padok közé, de egyből fel is ugrott, Jake és Felém vette az irányt, mert közben Jake odaért hozzám és védelmezően elém állt. A falkának sem kellett több, eddig Jake nem akarta, hogy belekeveredjenek, legalábbis gondolatban ezt sugallta feléjük. Berontottak a már törött ajtón, neki estek mind a négyen egyszerre. Az agyuk csak úgy lövellte felém és mindenki felé az agressziót, félelmet, idegességet, Jake miatt vissza akartak vágni, nem engedhették, hogy az Alfának baja legyen. Na, jó hogy mi az az alfa, azt majd ha kijutottunk innen megkérdezem. Most fontosabb dolgunk van. Miközben a négy farkas lekötötte a testőrt, addig elsántikáltunk Jake-el megnézni Edwardot. Feltűnően sokáig nem tápászkodott fel. Aggódtam érte, nagyon is. Farkasom erre oldalra billentette a fejét és felnézett rám, szomorú szemeimmel.
-    Jake most ne. - súgtam oda neki, és megsimogattam a fejét.
 Megpillantottam Edet. A szívem hevesebben kezdett verni. Már állt a váróterem romjai között és épp telefonált. Nem sok mindent hallottam belőle. Csak foszlányokat
– Igen, értem, Én is éreztem, nem tudom, muszáj elengedni? Nem akarom, de most, Carlisle… kérlek. Nem szabad, ha elengedjük, nem jön soha vissza – megrémültem. Akkor tehát el kell mennem vele. Mit is gondoltam? Soha nem akartam bajba keverni a többieket, igaz hogy Ed már jól van, de Jake még nem gyógyult meg teljesen. Egy éktelen nyüszítés vonta magára a figyelmemet, láttam, ahogy beleharap a farkasba, egy szinte már fehér szőrű állatba. Jake elkiáltotta Magát, mármint gondolatban: „JOARA! Nem engedem, hogy bajod essen!” Ekkor megindult a hadakozó tömeg felé, mindenki Őt akarta kiszabadítani, de mind hiába, az óriás szájában volt a nyaka, egyik kezével tartotta, a másikkal pedig védte magát. Nem értettem honnan volt ennyi ereje, elbírt négy farkassal, na meg a sebesült Jake-el fél kézzel, ez nem normális. Azt sem értem, hogy Ed miért áll még mindig mellettem letaglózva.

– Azért Bella, mert el kell, hogy engedjünk Vele, nem győzhetünk. Ő egy nagyon öreg harcos vámpír, nagyon ritka, hogy ha legyőzik, sőt lehetetlen, ezért Őt küldik mindenhova, nagyon sok háborúban részt vett. Nem hiába hogy elbír öt kölyökkel. Carlisle mondta, hogy ne harcoljunk, nem nyerhetjük meg ezt a csatát, akárhányan vagyunk is, a Volturi eljön mindenkiért, nagyon hatásos csapata van. Nem tudom miért így akar Apád megszerezni, de… sajnálom, menned kell  - mondta szomorúan

Így már értem miért nem sikerült visszaverni a támadásait, és még csak meg sem sérült.

 Gondolataimban elküldtem Jake-nek az előbbi Edes beszélgetésünket. Morogva ugyan, de mindenki abbahagyta a harcot, J Bronizra nézett, mintha beszélgettek volna.

– Tudom Jake, lehet, hogy nem látjuk többet, de nem győzhetünk, Te is érzed. El akarod veszteni a falkád? Nem hiszem. Tudom, Belláért mindent megtennél, de hidd el, nem lesz baja. Alice megjósolta - suttogta a farkas agyába.
– Jézusom, hol van Alice? - felkiáltottam, hiszen nemrég még kint állt Ő is. Úristen, ha baja esett, abban nem lesz köszönet.
– Nyugodj meg, ezt Ő már látta előre, de nem hittem neki, hogy létezik legyőzhetetlen ellenség. De Ő látta… Nem akartam, hogy baja essen, nem venném a szívemre, ezért hazaküldtem Jasper-rel, Ő lenyugtatta, mert kicsit túlpörgött. Tudod milyen, nem akart kimaradni semmiből sem, és búcsú nélkül távozni, de ezt már nem bírta elviselni, hogy elveszít. Ez túl sok lett neki…

– Huh, rendben. Köszönöm. Szerintem is jobb, hogy otthon van. Puszilom.
Jake odadugta nedves orrát a tenyerembe, mire megfogtam a fejét, és leguggoltam hozzá.
– Vigyázz magadra Farkasom, Velem nem lesz semmi gond, nyugodj meg, egyszer visszajövök. Addig nem nyugszok… - próbáltam lelket önteni belé, de a szomorúság a szemében nem változott - Ne próbálj átváltozni, azzal csak védtelenebb leszel. Pont jó így, így könnyebb elbúcsúzni.

Majd sorfalat álltak, és Én egyesével mindenkinek adtam egy puszit, elbúcsúztam, és megköszöntem, hogy harcoltak értem. Próbáltam gyors lenni, nem visszanézni, nem akartam senkinek sem fájdalmat okozni. Már csak az utolsó két fontos ember az életemben volt hátra, szorosan átöleltem, majd megpusziltam szőrös bundáját, Bronzit is átöleltem, de mikor a puszit akartam adni, elfordult. Ez nagyon szíven ütött, de neki is megköszöntem mindent és elindultam a reménytelen és szomorú jövőm felé.



Az óriás elcibált a repülőre, majd körülbelül tíz perc várakozás után a levegőbe emelkedtünk. Meredten bámultam ki az ablakon, hátha látok valamit, valakit. Szomorúan elfordítottam a fejem, mert senkit nem láttam.
Hirtelen hallottam, ahogy a nevemet kiabálta valaki, kinéztem, és ott futottak a gép után a szeretteim, a farkascsaládom. Edwardot nem láttam sehol. Egy idő után már nem láttam Őket, megint potyogni kezdtek a könnyeim. Vége, most már biztos, hogy vége mindennek. 

-Köszi hogy elolvastátok, ha tetszett azért, ha nem akkor meg azért írj pár sort kérlek! Köszönöm szépen.

Örök hála Leának :D Az istennőnek....:P

puszi

minyuu