Nem bírtam szabadulni, pedig kapálóztam, rugdaltam, haraptam, de nem enyhült a szorítás. Sőt majdnem beletörtem a fogaimat a kemény bőrébe. Nem mertem már ránézni, nem bírtam felemelni a fejem a fájdalomtól, ekkor már a nyakamat szorongatta. Gyengeség jele tudom, de el kezdtek potyogni a könnyeim, tudtam, vesztettem. Vége volt az életemnek, pedig szinte el sem kezdődött. Nem értettem miért pont engem választott ki,
2010. augusztus 10., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése